Érlelt, normandiai almaborpárlat, alkoholtartalma 40 %.

A calvados történetét, az alma történetével érdemes kezdeni. Az alma és az almából főzött ital már a görögök által is ismert volt. A lepárlás művészetét az arabok hozták be Európába a nyolcadik században. Eközben Normandiából is szépen lassan kezdett kiszorulni a szőlő termesztés és helyét egyre inkább az alma, és az almából készített párlat vette át, ami a középkor végére be is fejeződött. Az első írásos emlék az italról a cotentini lord Gouberville által került említésre. A calvados elnevezés egy romantikus történethez kötik, miszerint egy hajó, ami a spanyol király legyőzhetetlen seregének tagja volt, név szerint El Salvador, hajótörést szenvedett Normandia partjainál, ennek emlékére először El Calvador, majd le Calvados lett a terület neve, ami 1790-ben nyert hivatalos elismerést.
Érdekesség, a Calvados előállítása nem nevezhető gazdaságos eljárásnak, egyrészt, mivel egy liternyi negyven százalékos alkoholtartalmú ital készítéséhez tizenkét kilogramm almát használnak fel, másrészt a hordóban történő oxidatív eljárás miatt, hasonlóan a Cognachoz itt is tetemes mennyiség párolog el, vagyis lesz a mohó angyaloké. Készítése, előállítása A leszedett almát óriási darálókkal pürévé darálják és ezt kipréselve megkapják az almalevet. Az almalé hamar erjedni kezd, a természetes erjedés eredménye a cider, vagyis az almabor. Amint kifejlődött az almabor ízvilága, akkor kezdődik a lepárlás, ami a konyaki eljáráshoz hasonlóan kétszeres kisüsti eljárást jelent. A friss párlat színtelen és olykor agresszív illatú, ezt a hosszú tölgyfahordós érlelés tudja eltüntetni, helyette kellemes aromákkal és aranyló színnel gazdagítja az italt. Ennek érdekében előszeretettel alkalmaznak kisméretű hordókat.
Ha az italt sherrys vagy portóis hordókban pihentetik, akkor az megszünteti az ital esetleges kesernyés ízeit és gazdagítja aromáit.

Galéria